00. Prológus

 "Ide figyelj! Édesem,innen nem menekülhetsz. Egyszerűen esélytelen,hogy kijuss,szerintem ne is próbálkozz,az csak neked lesz rossz. Adunk egy csini ruhát,tudom,nem olyat amit a plázában árulnak,de hidd el,jól fog állni,ha meg nem,senkit sem érdekel. Ezt követően egy édes kis kiképzésben lesz részed,megtanulsz lőni,meg egy kicsit fejlesztjük az állóképességed,aztán már mehetsz is a frontra az ukránok oldalán,édesapád ellen,világos? Értetted cunci?"

  Ezek a mondatok rendesen az agyamba fúródtak.

Egyedül voltam otthon,a szobámban éppen a gitáromat pengettem, azzal az elhatározással, hogy megtanulok egy új dalt. Amikor egy pillanatra a kezemet megállítottam,léptekre lettem figyelmes. De tudtam,hogy senki nem lehet bent,ajtó zárva,meg a bejárónő éppen nyaral vagy mit mondott. Apu rendszerint a parlamentben élvezi a klímát és mereszti a fenekét valami megbeszélésen,anyu meg már rég elköltözött. Tehát 100% hogy senki sincs bent-próbáltam nyugtatni magam,és folytattam amit elkezdtem. Erre hirtelen kivágódik a szoba ajtaja,három maszkos csávó futott be rajta egy zsákkal és egy husánggal a kezükben. Ennyi. Innentől képszakadás. De el tudom képzelni mi lehetett,leütöttek,rám tették a zsákot és elhurcoltak.